Dr. Kopácsi Sándor

Kezdőlap
Irodalom
Életrajz
Emlékezések
In Memorian
Baráti Kör

nyugalmazot rendőr altábornagy
1956. Budapest rendőrfőkapitánya
a Nemzetőrség helyettes parancsnoka

1922 - 2001

Letölthető, helyben meghalhatható: Dr.Kopácsi Sándor hangja.

1. 301 parcella Nagy Imre és társainak búcsúztatása. (6 perc)
2. Magyar Rádió interjú Dr. Kopácsi Sándorral. (56 perc)

Kopácsi Sándor
ÉLETFOGYTIGLAN

A börtönemlékeket soha nem lehet elfelejteni. A Szerov tábornok és Karliszov ezredes megrendezte kivégzési cirkusz csaknem minden éjszaka megjelenik álmomban. A rémálmok Kanadába is elkísértek. Feleségem már pontosan ismeri a menetrendet. Mentőautó szirénájára emlékeztető torokhangokkal kezdődik. Aztán rendezetlen kapálózás következik, majd szörnyű kiáltások sorozata. Nyugaton a pszichoanalízis egyre elterjedtebb. Sokszor gondoltam : majd ha a könyvemet befejezem, talán én is megpróbálkozom vele. De erre végül nem lett szükség. Amikor pontot tettem a könyvem végére, a rémálmok egy csapásra megszűntek. Tizenhárom esztendő telt el az emigráns életemből. Betöltve a hatvanöt évet, elértem a nyugdíjas kort. Az emigráns éveimre visszatekintve elégedett vagyok a beilleszkedéssel. Édesapám munkásélete elsö két évtizedét a miskolci elektromos műveknél töltötte. Én az utolsó évtizedet az Ontario Hydronál, a helyi elektromos műveknél fejeztem be. Mister Cleaner nem cserélne egy magyarországi miniszterrel, ahol a rezsim minden kudarca az egyén hibája, és azért minden esetben megtalálják az ügyeletes bűnbakot is.
Hálát adok az Istennek a büntetésért és a jutalmazásért, a megkapott szabadságért, a lelkem békéjéért, az újrakezdés öröméért. És elkötelezettségemért 56 ügye, a magyar demokrácia és füg­getlenség mellett. Életfogytiglan.

 

Kopácsi Judit
A HŐSŐK NEM SÍRNAK

AZ ÍTÉLET
1958. június 16.-án reggel 7 óra; a rádióbemondó hangja: „...kötél általí halálra Nagy Imrét, Maléter Pált. Losonczy Gézát, Gimes Miklóst. Szilágyi Józsefet; Kopácsi Sándort..." és itt a bemondó egy lélekzetvételnyi szünetet tartott, "... életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Fellebbezésnek helye nincs. Az ítéletet a hajnalí órákban végrehajtották."
Az a gondolatnyi kis csend, amely apám neve és ítélete között oly rettenetesen hosszú ideig tartott, kevés híján egy család életébe került. Anyám az ágy szélén ült, kezét a torkára szorította, kimeredt szemmel nézte a rádiót, szinte vajákolta. Jó pár percbe került még, amíg felfogta: apám él. Görcsös, száraz zokogás rázta a testét könnye nem volt már: mindet elsírta az elmúlt év alatt. Némán kivárta a hírek végét, aztán lassan felállt, elindult a fürdőszobaajtó felé és néhány lépés után összecsuklott. Apus első szívtrombózisa is erre a napra kelteződik. Később még további négyet vészelt át, hogy aztán az ötödik megölje egy nappal apám hazatérése előtt. Az ítéletet az akasztás után hozták nyllvánosságra „fellebbezésnek helye nincs". A hír nemcsak minket ért váratlanul: egy egész ország döbbenete kísérte hiszen még a titokban tartott perről sem tudtunk! Mit jelent voltaképpen egy életfogytiglaní ítélet? Nekünk akkor legelöször is azt jelentette: apám él.

Rainer M. János
NAGY IMRE 1953-1958

Amikor ugyanis kora délután újabb küldöttség érkezett az Akadémia utcába, éppen a szovjet csapatok behívása körüli megmagyarázhatatlan kettősséggel szembesítették. Az esemény mint az „angyalföldi küldöttség" látogatása szerepelt később a Nagy elleni vizsgálat irataiban, valójában azonban túlnyomórészt a pártellenzék második vonalának olyan tagjai keresték fel, akik már 1956 októbere előtt is jóval radikálisabb nézeteket képviseltek, mint ő. Fazekas György, Aczél Tamás, Szilágyi József, Lőcsei Pál, Gimes Miklós, Józsa Péter és mások az előző napok nagy részét a BM Budapesti Főosztálya (a budapesti rendőrfőkapitányság) Deák téri épületében töltötték, afféle politikai tanácsadókként Kopácsi Sándor főkapitány mellett. Nagy szerepet játszottak abban, hogy Kopácsi a fővárosi rendőrség állományára támaszkodó, egészen sajátos, a „fegyveres semlegesség", a közvetítés és a mindenkori pártvonal határmezsgyéjén mozgó „politikát" alakított ki. A főkapitány már 23-án kifejezetten ellenezte a rendőrség bevetését a tüntetőkkel szemben, azt követően pedig elsősorban a rendőri állomány megóvására törekedett: ahol lehetett, a rendőrök épületeikben maradtak, ha viszont a felkelőkkel való öszszecsapás veszélye fenyegetett, visszavonultak, esetenként fegyvereik hátrahagyásával. Kopácsi külön folytatott tárgyalásokat a tüntetők, a forradahni szervezetek, sőt a fegyveresek vélt vagy valódi képviselőivel, és hajlandó volt követeléseiket elfogadni. Fazekas többször telefonált a pártközpontba Nagy Imrének és Jánosinak, hogy tájékoztassa őket, és közölje velük a főkapitányságon tartózkodók helyzetértékelését.

-